Mind a ketten élünk még, és megvagyunk.
Annak ellenére, hogy „itthon” vagyok mégsem vagyok itt.
Lassan 4 hónapja, hogy elmenekültünk Japánból és sajnos még mindig nem biztos semmi sem.
Amint stabilizálódtak a dolgok, és végre lesz egy kis nyugalmam, megígérem részletesen beszámolok a velünk történtekről, és több időt szánok a blogra.
Legjobbakat!
Ezt még meg szerettem volna osztani veletek.Ezzel pedig Karlsruhe-ban találkoztam, egy lépcsőház főbejáratának belső oldalán, közvetlenül az ajtó felett és fából volt elkészítve.(fotót a neten találtam, amit én csináltam, azt még a mobilom memóriájából nem másoltam még ki)
"Bármerre visz sorsom útja
Haza vágyom csendes kis falumba"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése